A megváltást az önfeláldozás és a megbocsátás hozza el. Erről szól a Karácsonyi ének, és dacára az ezernyi adaptációnak, nem mindig sikerül nyomatékosítani ezt a mélyen keresztényi üzenetet, átélhetővé tenni a változás stádiumait. Ennek a háromrészes BBC mininek nagyon jól sikerült, Scrooge újraírt bűnei nagyon súlyosak, tökéletesen passzolnak ehhez a sötét tónusú, rideg, viktoriánus horrorhoz. Mert végülis ez egy szellemjárós sztori, az már félig horror, nem? Nem mintha félelmetes, véres, vagy ijesztő film lenne, csak harapni lehet benne Scrooge sötét lelkét, amiben épp csak pislákol némi fény. A karácsonyi ének csómószor valami bárgyú, vidám valami gyerekeknek, és bár végülis azzal sincs baj, üdítő ez a felnőtt hangnem.

A karácsonyi filmek visszatérő motívumai a családi összejövetelek, amik meghittség helyett inkább csak idegtépőek és frusztrálóak, az ünnepek alatt mégsem lehet őket elkerülni. Reese Witherspoon és Vince Vaughn azonban évről-évre sikerrel vonják ki magukat a karácsonyi rokonlátogatások terhe alól, idén azonban nem ússzák meg, és végig kell járják saját, többnyire tapintatlan és diszfunkcionális családjaikat, ami saját kapcsolatuk átértékelésére készteti őket. Egy ponton összevesznek, majdnem szétmennek, de nyugi, karácsony van, ez meg csak egy romantikus vígjáték, de az abszolút szórakoztató, hova tovább, tényleg jóleső tanulsággal szolgáló fajtából.

Spielberg és Joe Dante horror-vígjátékában vihogó mini-démonok válogatott csínytevésekkel zavarják meg egy álmos amerikai kisváros karácsony estéjét. Bár a kis Gizmónál ma sem nagyon létezik cukibb plüssfigura, és a film is tele van Spielberget idéző pillanatokkal, a Szörnyecskék sajátos fekete-humora a nagyobb gyerekek bűnös szórakozása. Érdekesség, hogy a forgatókönyvet Chris Colombus írta, aki később még további két alkalommal dolgozott össze Spielberggel (Kincsvadászok, Az ifjú Sherlock Holmes, mindkettő instant ifjúsági klasszikus lett), még mielőtt megrendezte volna a Reszkessetek betörőket.

A Karácsony Artúrban az ajándékok célhoz juttatása egy precíz katonai hadműveletként van ábrázolva, ahol a Mikulás szán helyett már óriási űrhajóval járja a kéményket. De hiába a sci-fi technológia, hiba csúszik a gépezetbe: egy kislány ajándékok nélkül marad, amit mielőbb orvosolni kell! Felnőttekhez szóló akciófilmes kikacsintásai ellenére a Karácsony Artúr a leginkább gyerekbarát rajzfilm ezen az adventi listán, ahol a Télapó családjának különböző generációi feszülnek egymásnak, avagy a tradíció a progresszióval, a hagyomány a technológiával, hogy végül (ismét) megmeneküljön a karácsony!

A karácsonyi filmek rendszeresen visszatérő kérdésfelvetése, hogy létezik-e a Mikulás? Természetesen a Télapu is megnyugtat minket afelől, hogy igen, sőt, egyenesen az apukánk az! Az egyértelműen a kisebbek fantáziájára építő Disney mese egy kifejezetten konvencionális darab, nincs benne semmi meglepő, a cinikus és önző Tim Allen a végére nem csak tökéletes Mikulássá válik, hanem remek apává is. A CGI-rénszarvasok rosszul öregedtek ugyan, de a film így is a jó érzékkel keveri a karácsonyi filmek összes létező kellékét, a ropogó tüzifától forró kandallótól kezdve a szeretetben összeboruló családi nagyjelenetig.

Nancy Meyers filmjében két párhuzamosan futó szerelmi történet bontakozik ki előttünk, miközben a rendezőnő Hollywood iránti szerelmi vallomásaként is működik. Jack Black filmzenéket dúdol, Cameron Diaz filmelőzetesként látja az életét, és itt van Elli Wallach is egy idős forgatókönyvíró bőrében. Ennek megfelelően a műfajtól szokatlanul, a játékidő is igen hosszú, amire szükség is van, mert a Holiday egyik főszereplőjétől sem sajnálja a pontos hátteret és karakterrajzot. Kellemesen visszafogott és intelligens film, így a karácsonykor játszódó romkomok bőséges mezőnyének egyik legerősebb versenyzője.

Kisebb rejtély, hogy Tim Burton hogyan verte át a Disney döntéshozóin ezt a sötét és érces hangulatú mesét, amit a folyamatos ellenpontozások tesznek izgalmassá és megunhatatlanná. A fülbemászó musical betétek darabos stop motion animációval párosulnak, a karácsonyi sablontárhely gótikus horror elemekkel van leöntve, és fantáziadús rémalakokkal van eljátszva. Bár nagyon egyszerű történet, egyszerű tanulsággal (adni jó, csak ne denevéreket rejtsünk az ajándék dobozba), mélyebb rétegében ez egy hosszan kitartott középsőujj a nonkonformitásnak, és baráti vállveregetés a különcöknek. A gyerek elől inkább dugdossuk, kivéve ha ő is elég fura... 

Kris Kringle nem akármilyen áruházi Mikulás, ami a konkurens üzleteknek is feltűnik, és némi cselszövés részeként bíróság elé is állítják a kedves öregurat, aki történetesen szentül állítja magáról, hogy ő tényleg az igazi. A Reszkessetek betörők 1-2 hallatlan sikere után John Hughes egy olyan régi klasszikust porolt le és dolgozott fel újra, ahol a családi film Hollywood kedvelt alműfajával, a tárgyalótermi drámával keveredik. Bár az eredetit illik a remake elé helyezni, Hughes verziója mellett szól a modernebb nyelv, és Richard Attenborough esszenciálisan jóságos Mikulás-figurája is (egyenesen a Jurassic Parkból importálva), aki minden Mikulást érintő keresztkérdésre játszi könnyedséggel adja meg a választ, miközben a hitetlen felnőtteket is helyre rakja.

Billy Bob Thornton cinikus, szétcsúszott, alkoholista széftörőt alakít, aki törpe társával közösen a karácsonyi boltzár alatt rámolja ki a keleti part plázáit, miután hivatásos áruházi Mikulásként alaposan felmérte a terepet. A többi korhatáros vígjátékhoz hasonlóan (pl.: Hivatali karácsony, ami egy lapos bulifilm, a Rossz anyák karácsonya, ami egy sima csajfilm, vagy a Három király tesó, ami egy rendhagyó füvezős haverfilm) a karácsony a Tapló télapóban is csak keret, de itt sokkal keményebb, már-már Charles Bukowskit idéző helyzetekkel találjuk szembe magunkat. A Tapló télapóban amerika láthatatlan háttérországának lecsúszott, kilátástalan és/vagy elhagyott figurái elevenednek meg a zöld-piros dekorációk árnyékában, de még mielőtt nagyon megsajnálnánk őket, együtt röhögünk velük a saját nyomorukon és a politikai inkorrektségeken. A filmnek nincs semmi ünnepi hangulata, de kedves kis megváltástörténete sokkal őszintébb karácsonyi filmmé teszi a műfaj legtöbb alkotásánál.

Tim Burton “Karácsony-trilógiájának” középső darabjában - a Batman visszatér Az Ollókezű Edwarddal és a Karácsonyi lidércnyomással alkot tematikai egységet - a denevérembernek rögtön három új kihívója is akad a torzszülött gengszter Pingvin, a gonosz iparmágnás Max, és a személyiségzavaros Macskanő képében. A Batman visszatér egy kisebb csoda, mivel papíron épp olyan kesze-kusza zagyvaság, mint az agyonszidott Schumacher-folytatások, csak éppen ebből nem sok minden tűnik fel az akkoriban még csúcs fordulatszámon pörgő Burton zsenije miatt. Burton olyan magával ragadó farsangi karnevált farag a Gotham-i karácsonyból, ami többnyire elfedi előttünk a gonoszok zavaros motivációit, a történet butácska fordulatait, vagy hogy a főhős teljesen másodhegedűs szereplő a saját filmjében.